Bors+Hanga blog

Ma hajnalban 4:45 perckor megszületett Faragó Csongor - folytatás itt: http://csongorborshanga.blog.hu

Ma dolgoztam, korán hazajöttem, a gyerekekkel párnát töltöttünk (Hangának elefántosat, Bobónak macisat), aztán lementünk az udvarra. Az udvart nagyon szeretik, nem is kellett őket bíztatni, inkább ők bíztattak engem. Indulás előtt pisilés, szerencsére az előszoba mellett van az egyik fürdőszoba, Hanga a wc-be egyedül, Bobó a zuhánytálcába, szintén egyedül. Szandált is egyedül vesznek fel, nagyon jó dolgom van. A lépcsőn is egyedül mennek le (ha jó a kedvük). Lent kérnek biciklit vagy rollert, aztán ki az udvarra (ahol rögtön le is teszik a biciklit vagy rollert). Hanga fő barátnői Aléna (aki orosz, és leginkább angolul lehet vele szót érteni, meg kicsit magyarul, illetve oroszul, ha emlékeznék valamire), Timi (aki elég vagánt, és állandóan azt szeretné, ha pörgetném, illetve enni kér), továbbá Anna. Borsi is jóban van a lányokkal, amennyiben állandóan kergeti őket játékból, főleg Timit, és Timi állandóan mókázik Borssal, hogy kergesse (ezt a kergetést úgy kell elképzelni, hogy Borsi fele akkora, mint Timi, és Timi elég vagány is hozzá, szóval teljesen játékra megy az egész, különben nem is hagynám). Bobóval mindig nagy homokozást csapunk, legtöbbször jön Hanga is, főleg ha sarazás van (ma nem volt, a többi szülő nem túlzottan szereti, pedig mosógéppel kijön - viszonylag teljesen). Most jött homokozni Tamáska is, aki Anna tesőja, vele is jóban vagyok. Ja, én a homokozó szélén szoktam csücsülni, amit sok szülő nem szeret, mert homokos lesz a nadrágja (lásd feljebb: mosógép). Az udvaron emellett meg lehet csodálni Jancsikát, aki pár hónapos, szomszéd, és minden gyerek imádja, és szereti tologatni a szuper babakocsijában. Az udvarról feludvarolni is nehéz őket, de azért szokott sikerülni szép szóval, Bobót az anyuval lehet belelkesíteni (egyre kevesebb sikerrel), illetve ma felhozta (egyedül!) Viki lenthagyott szatyrát, ami Fontos Feladat volt. Hangát ezzel szemben lenthagytam Timivel, majd jön, ha akar, és dobtam le nekik kiflit és almát (lásd feljebb: Timi, aki mindig enni kér). Aztán előbb-utóbb feljött. Fürdés, vacsi, mese, alvás. Hangával lehet beszélni, ilyenkor tényleg gyorsan fürdik ("csak gyors lemosást kér"), aztán szépen vacsizik (kedvence a rizseshús, most főztem hétköznapra is, rajta frissen darált színes bors), meg ettek Hajnalék-féle ribizlit, aztán rávettem őket közös esti mesére a gyerekszobában (főleg Anna+Peti+Gergő van műsoron, Bobó állandóan az építkezéseset kéri elsőnek), aztán Bobó el aludni Emesével, én meg még mesélek Hangának, Hanga kap kicsi édességet, aztán fogmosás, aztán lámpaoltás, és sötétben fejből mese a gyerekkoromról, aztán ott szoktam hagyni, hogy Hanga aludjon el, aztán hamarosan Emese+Bors kijönnek, hogy nem tudtak elaludni, gyakran kis etetés (ma nem), kis extra mese a részemről, kis pisi, kis fogmosás, és már alszanak is.

Amúgy Emese minden-órás, már alig merek dolgozni, programot csinálni a gyerekeknek, mert bármikor szülhetünk. Emese amúgy jól bírja a dolgokat, csak ne kelljen semmit csinálnia (nem kell). Hangával megbeszéltem, hogy hazahozom az oviból, vagy felkeltem, ha szülés van, nehogy lemaradjon róla, Emesével meg azt, hogy ha akar, felőlem szülhet nélkülünk, ha éppen el vagyunk menve, és neki egyszerűbb, ha nem szól nekünk. Mindegy hol és hogyan, csak szüljön, Hát nem?

Hétvége, erős napsütés, kevés zápor, továbbá Hanga 5. születésnapja. Szombaton volt nálunk születésnapozás, amely jól sikerült, pedig a társaság fele egy alkalmas hányást kapott (fertőzés?). A sort egy héttel korábban Emese kezdte, nagyon fájt a pocakja, de nem akart hányni, amíg a megfelelő emberek meg nem erősítették, hogy hányni még a 36. héten is jó dolog, aztán hányt is minden oké lett. Következett Bors és Dorka, pont a szülinapozás előtt, így Eszter+Béla+Dorka+Benedek csak kicsit jöttek (11-től 2-ig). Amikor itt voltak már egyik gyereknek sem volt semmi látható baja sem. Ha már csak 11-re jöttek, akkor elvittem délelőtt (értsd 7-től 11-ig) az enyéimet erre-arra a városban, alapvetően marcipánért mentünk a tortára, de eközben elkerültünk az Örsre is, és metróztunk is, meg ilyenek. Hanga gyalog illetve a nyakamban, Borsi babakocsiban (bár biciklivel indult, de erről szerencsére gyorsan lemondott). Aztán Eszterék és ebéd, jött Nagyi+Papa is, utána Eszterék+Papa haza, Borsi aludni, így elmentünk Hangával Hajnalékért. Délután jöttek Atti+Anna+Tomka+Luca, (Tibor+Éva éppen nyaraltak Egerszalókon), ebből is vidám unokatesózás alakult ki, kár hogy a kétoldali uncsitesók ezúttal nem látták egymást. Hanga kapott ajándékokat, természetesen Borsi is (szerintem egy gyereknek annyi születésnapja van, ahányan vannak testvérek), volt almáspite-torta, amit Eszter sütött két példányban (legalább jutott délelőttre és délutánra is egy), és volt minden gyereknek külön marcipán, amelyeket Hanga+Borsi választott.

Vasárnap engedélyt kaptunk Emesétől bármit csinálni, így Hanga választása alapján (és nem meglepő módon) Esztergomba mentünk megint, az Aquaszigetbe, amiben nem a pancsi volt érdekes, hanem az előtérben lévő szuper bedobós, amely 200 Ft-ért ari kiskutyát ad ki. Hangával megbeszéltük, hogy 5 ilyet kap, nagyon fel volt dobva ettől. Ha már ott jártunk, akkor be is mentünk, vittünk fürdőruhát+törülközőket, Borsi persze nem jött be a vízbe (Mór óta csak a medencék szélén szeret csücsülni, és ott játszadozni), Hanga uszikált úszógumival, meg sokat csúszdázott a kismedencében. Emellett én 3-szor ellógtam kipróbálni a kinti csúszdát, Borsit ugyanis imádja nézni a csúszda végén csobbanó embereket, hát odacsücsültettem, és gyorsan elmentem, közben félig voltam csak odáig, hogy ez milyen felelőtlenség. Mindenesetr Borsinak nagyon tetszett, amikor én bukkantam fel a csúszda alján. És Hanga lelkes volt, hogy lecsússzon velem (mert ezek félig átlátszó csúszdák, és így nem olyan félelmetesek), felfelé mondjuk kétszer majdnem visszafordult, de nagyon lassan jöttünk le, és tetszett neki. Csak sajnos a mögöttünk lévő majdnem belénk jött, meg ránk is szóltak, hogy ennél a csúszdánál ölbeülni nem szabad.

Hazafelé pedig én is rosszul lettem a vonaton, a gyerekek addigra már szépen elaludtak, de szerencsére a hányásom megvárta, amíg megérkeztünk a vonattal, és odaértünk az autóhoz, az meg úgyis egy bokros részen állt a Rákosrendezőnél, úgyhogy kellemesen meg tudtam oldani a dolgokat. Azóta itthon is hánytam még, és most egész jó, de Hanga nagyon kedvesen Emesével+Borssal aludt, hogy jobb legyen nekem. És azóta kiderült, hogy Béla+Nagyi+Papa sincsenek jól.

Megint negyedéves blog a hétköznapokról, amik csak úgy vannak mindig. Szóval Borsi nagy lett, ha megkérdezem tőle, hogy ő nagy vagy kicsi, akkor azt mutatja, hogy nagy. Bár az Anna+Peti+Gergőben még mindig Gergővel azonosítja magát, hiába mondjuk neki, hogy mindjárt megszületik Csongor. Sok mindent mond, főleg rövid szavakat, elég érthetően, de azért még elég elmosódva, néha egész meglepő szavakat is kimond. Emese írt valami listát a szavairól, de persze nem a blogba. Például Nagyi és Dorka már megvolt, igaz, kissé szerényen és lámpalázasan. Én 'apu' vagyok, Emese 'anyám', ami így párban elég érdekes. Hanga 'hanga', elég érthetően, és már magára is mondja, hogy 'bobó', de leginkább 'én'. Borsi emellett lelkesen gyalogol, a lépcsőn persze felszállíttatja magát, és ehhez lelkesen nyomogatja a falon a képzeletbeli liftgombot (mert én vagyok a lift). Imád biciklizni, de húzni kell, még nem pedálozik, szeret rollerezni is, futóbiciklizni is. Ha elindulok valahová, mindig azonnal és nagyon lelkesen jön, a legtöbbször úgy kell visszafogni, egyedül felveszi és leveszi a cipőjét, és egyedül lemegy a földszintre, hogy annál is előbb induljunk el. A tárgyaira nagyon vigyáz, senki hozzá sem érhet az autósüléséhez, vagy bármihez, ami szerinte az övé. Hangával igyekszünk ráébreszteni őt arra, hogy adjon is dolgokat, hogy kapjon más dolgokat, felemás sikerrel. Ha megkérdezzük, akkor Hangát szereti a legjobban, ehhez képest a legjobb falatokból kizárólag nekem hajlandó adni, amit persze én fű alatt gyorsan lepasszolok Hangának, ami jól jellemez egyrészt engem, másrészt Bobót, harmadrészt Hangát. Hangával úgy mondjuk, hogy Borsi majdcsak megaranyosodik, kicsit már azért igen, szokott azért adni dolgokat Hangának. Enni rendesen eszik Bobó, az alvással vannak bajok, este 11 előtt nem szokott rendszeresen elaludni, nagyjából választhatunk, hogy ezt az időt (9-11 között) Emesével tölti bent 'próbálva' aludni, vagyis mesét hallgatva, vagy velem kint, jétszással, evéssel, vagy a mindenféle teendőimben való közreműködéssel. Ez nem biztos, hogy jól van így, de Emese akarja Bobót altatni, és nekem csak kis beleszólás lett megengedve, amikor megkérdeztem Emesét, hogy segítsek-e neki ebben. Annyira szeretném, ha Bobót is sikerülne rávennem a velem való alvásra, ahogy annak idején Hangát, igaz, Hanga akkor >3 éves volt.

Hanga pedig egy nagy ló. Nagyon sok mindent elér, nagyon sok mindent megcsinál egyedül, bár még mindig szereti, ha én törlöm meg a popóját, vagy pláne ha ott vagyok, amikor pisil/kakil, meg ha esetenként én öltöztetem fel vagy le, amiket én általában lelkesen meg is csinálok, végülis ő is az egyik kedvenc gyerekem, mégha nagyobbacska is már. Meg én szoktam altatni (vagy helyettem Nagyi), ami azt jelenti, hogy hármat mesélek neki (Anna+Peti egységben szánolva, szóval hosszabb mese többnek számít, pl. a Vuk képregényben végig egyedül elég), aztán fejből mese sötétben, aztán szunya, az esetek felében bennmaradok vele, és én is elalszom vagy kiszökök, ha elaludt, az esetek másik felében szépen otthagyom és elalszik. Tesszük mindezt a gyerekszobai franciaágyon, mert a szuper hintóágyát egyelőre nem használja, bár a múltkor benne aludt, amikor itt aludt Eszter+Dorka+Benedek. Szerinte kicsi neki (160x70 cm), ami érthető, ha meggondoljuk, hogy egész eddigi életében felnőtt franciaágyon aludt. Na, de majdcsak lesz ez valahogy. Amúgy Csongorral kapcsolatban nagyon lelkes, nagyon várja, és azt is felajánlotta, hogy majd alszik a hintóágyában, ha Csongornak kellene a nagy ágy. És hogy majd nem használja a liftet (=engem), ha Bobó+Csongort cipelek. Persze eléggé meg is erősödtek a lábai, minden ráhatás nélkül elég lelkesen trapool fel-le, és ide-oda. A oviba reggelente mindazonáltal a nyakamban szoktam cipelni, és ehhez én vagyok az ő buta pacija (7 lábbal).

Emese jól van, leginkább a pocakját növeszti mostanában, amihez én lelkesen igyekszem mindig elvinni valahová a gyerekeket, hogy hadd pihenjen, amiből ő az esetek felében nem kér, és inkább vagy jön velünk, vagy odahat, hogy maradjunk inkább otthon. De ez azért sokkal jobb így, mintha nem választhatná elégszer, hogy pihenhessen. Mondjuk a helyzet így sem túl jó, mert Bobó nehezen és nem túl jól alszik éjszaka, és ebben nem túlzottan vagyok megengedve segíteni, másrészről Emese nem bagyon tud akármikor aludni (ellentétben velem), így tetemes alvás-hiánya halmozódott fel. Csongor szintén jól van, Emese pocakjában, lefelé, ahogy kell.

Ami a hétköznapokat illeti: reggel felkelünk, mondjuk én 6-kor, Hanga fél 7-kor, vagy fordítva. Miénk ugye a gyerekszobai nagy ágy, ha én kelek fel előbb, akkor kiosonok, ha ő, akkor felkelt engem. Ha van még tennivalóm (pl. leteregetés), akkor megcsinálom, Hanga közben leginkább játszik, vagy mesélek neki. Sokszor rá szoktam venni, hogy menjünk korábban az oviba, elég lelkes. Mire elindulunk, kb az esetek felében kelnek fel Borsi+Emese, akik a hálószobában alszanak. Kijönnek, Emese megpisilteti Borsit, aztán Borsi elég jól elvan egyedül, vagy kicsit játszom vele (pl. foglalkozást tart nekünk). Emese néha visszamegy aludni, de ez nem jellemző (nem túl fáradt, vagy már egy ideje Borsi rágja a cicijét, és nem tudna visszaaludni, vagy nincs sok idő, mire elindulnánk az oviba). Aztán elindulunk az oviba, Hanga általában legyalogol a földszintre, aztán felül a buta pacijára (aki én vagyok), és a nyakamban viszem el az oviig. Sokszor 'szúrt' a lába a nyakban üléstől, de ez már nem jellemző. Közben megbeszéljük a dolgokat, egyes helyeken csendben kell lenni, mert ott kutya van, és Hanga szerint, ha nem beszélünk, akkor nem ugat. Az oviban átöltöztetem, aztán pápá, mindig nagyon lelkesen megy be. Én busszal+metróval el dolgozni, este haza.

Néha én megyek Hangáért, aki ezt nagyon szereti, és ezért pláne hajlandó korán bemenni az oviba. Ha nem én hozom el, akkor Emese+Borsi, vagy hétfőn+csütörtökön Nagyi, aki egyenesen viszi balettra illetve zeneoviba. Amikor hazaértek, én szoktam játszani az 1 vagy 2 gyerkőccel, amióta jó idő van, az udvaron. Az udvar iránt mindkét gyerek nagyon lelkes, ki szoktunk vinni rollert/biciklit/futóbiciklit/bbakocsit, amit általában nem használnak, lévén annyi más izgalmas barát/mászóka/hinta/homokozó illetve más által kihozott dolog van (de legalább a mieinket használhatják mások). Kb 7-re viszem fel őket, akkor van vacsi, ami úgy fest, hogy a gyerekek felülnek az étkezőasztalra, ahonnan pont kellemesen elérik a konyhapultot (Borsi néha kicsit sok helyet foglal el, ezért rá kell szólni, hogy melyik a Hanga fele, és fel is ragasztottam nekik egy elválasztócsíkot), és én minden előkészület nélkül itt adom nekik a vacsit, illetve esetleg én is eszem közben. A tipikus ételek: sült virsli (amihez ők szedik ki a virslit a csomagból), rántotta (amihez sokszor ők törik fel a tojást), pirítós fokhagymávan és margarinnal, sonka, párizsi, paradicsom, esetleg hal, ha Emese sütött. És szörp, sokszor az én poharamból. Hanga rendesen eszik, Borsi is, de azért sokszor otthagyja, és éjjel folytatja, ami ellen csak félszívvel tiltakozunk. Hanga elvben már jogosult lenne édességre vacsi után, de ezt többször nem kéri-elfelejti. Máskor felülnek a két nagyszobai ablakba a kanapé felett, és alma-banánpürével etetem őket, ekkor ő a kismadarak (macskákra vigyázni kell).

Utána fürdés, általában nem rögtön lelkesek, de elég jól be lehet őket lelkesíteni egy kis fürdőhabbal, fürdősóval, valami új dologgal (pl. a múltkor kókuszdióhéj), vagy csak azzal, hogy Hangát fejjel lefelé viszem oda, esetleg Hanga csak gyors lemosást kér, hogy több ideje maradjon. De amúgy lelkesen szoktak fürdeni. Én közben ott hagyom őket kis időkre, és megyek pakolni, mosogatni, vagy bent vagyok velük és játszunk mindenfélét. Csináltam nekik kis zuhanyt is, mert Borsi állandóan folyatni akart a vizet, ez egy fellógatott kis tartó a kád felett, amibe tudok/tudnak vizet tölteni, és egy cső lóg ki belőle, aminek a végére még kis játék-zuhanyfej is került, ezt nagyon szeretik, és közben még a víz sem megy pocsékba. Alapvetően lelkesek, hogy én is fürödjek, de hárman nem férünk el, így csak akkor szoktam, ha valamiért ritkán csak egy gyerkőc fürdik. Aztán lemosom őket szappannal, Hanga elég lelkes eziránt, mióta a bacilusok a szappantól látványos haláltusát vívnak, és próbálják meggyőzni őt, hogy ne használjon szappant, Borsi sajnos kevésbé lelkes. Illetve Hanga még nagyon lelkes a hajmosás irány, valahogy rájött a mikéntjére (beleteszi a fejét hátrafelé, illetve használja az én kis zuhanyomat), és állandóan hajat akarna mosni. Borsi sajnos hajat mosni sem szeret, így az övét ritkán mosom meg. Aztán kiveszem őket, ez sem szokott nehéz lenni, fogmosás, Borsinak mind a 3-4 elöl lévő fogkrém kell, de legalább lelkes, Hanga nagyon jól mos fogat, Borsi tanulja, sokszor inkább rája, mint sikálja. Aztán ki-ki el, öltözni. Borsit én öltöztetem, vagy Emese, Hanga leginkább egyedül öltözik. Utána mese, Hangának én, Borsinak pedig Emese, vagy újabban átjön hozzánk. Aztán Hangának még fejből mese, és alcsi, mondjuk 9 tájban, Bobó ki szokta húzni a dolgot 10-11 körülig, Emese csak kicsit rosszalja ezt, úgyhogy nagy baj nincs. Ha Hangát elaltattam, akkor kiszökök mellőle, ha éppen nem aludtam el én is, illetve többször simán meg szoktam neki mondani, hogy aludjon szépen, vagy megvárhat az alvással, de én átmegyek megnézni, hogy mi van Borsiékkal. Nagyon régen fordult elő, hogy ilyenkor kijött volna értem, hogy nem tudott elaludni.

Ami még gyakran van, az az, hogy Nagyi hétfőn+csütörtökön Nagyi megy Hangáért, viszi balettra illetve zeneoviba, utána hazahozza, és akkor ott is alszik nálunk (Hanga mellett, én meg kint a nagyszobában), és ilyenkor ő viszi Hangát oviba, én pedig korán jöhetek dolgozni. Illetve péntek este az átlagosnál jobban igyekszem kiszökni Hanga mellől, hogy főzhessek a hétvégére, mert így a hétvégén szabadok vagyunk és bármit csinálhatunk, nem kell a főzéssel törődni. Általában én találom ki, hogy mi legyen a kaja, persze igyekszem olyat főzni, amit meg is esznek, Hanga még nem nagyon áll elő azzal, hogy ez legyen, vagy az legyen, Emesének pedig elég a hétköznapokon kitalálni, hogy mit egyenek.
 

Hétvége, szombat zivatar, borult idő, vasárnap (és általában) nyári meleg. És gyereknap. Arra jutottam, hogy nálunk minden nap gyereknap, így nem terveztem semmi különöset. Emese mondta, hogy menjünk ki a Kinizsi 100-asra, így hát kimentünk Mogyorósbányára, Béla dolgozott, és végül Emese is ott maradt dolgozni, így volt a legjobb, a nagy pocakjával úgysem tudott volna a gyerekek körül ugrálni. Eszter meg én pedig elvittük a gyerekeket az új játszótérre, ami nagyon szuper lett, utána pedig fel a hegy tetejére a gyereknapra. Megint szuper gyereknap volt Mogyorósbányán, sajnos kicsit esett az eső, de ezt a kisbuszban illetve a felállított sátortetők alatt vészeltük át. Volt mindenféle játék, arcfestés, ugrálóvár, zenés előadás, volt egy igazi tűzoltóautó tűzoltókkal (Benedek felment velük a tetejére is locsolni), meg fúvószenekar (csak sajnos sokat beszéltek, és keveset fújtak). Aztán, ha már kisbuszunk van, Eszter+Dorka9Benedek hazajött velünk, és nálunk is aludtak (Hanga a hintóágyban végig, Dorka fent kezdte, de feladta, és most ő jött le Eszter+Benedek mellé).

Másnap tehát sok gyerekkel indult a nap, sőt, némi győzködés után ráálltak, hogy átvigyem Tiborékhoz a Dorka+Benedek+Hanga+Borsit, ahol ott volt Atti+Tomka+Luca, így 6 gyerekkel telt a tulajdonképpeni gyereknap, Benedek+Luca jól megtalálta egymást, Hanga pedig Lucával játszott, Dorka kicsit egyedül maradt, de Tibor nagyon kedvesen a szárnyai alá vette, és megmutatta neki a kertet, Borsi és Tomka nagyjából mindenütt ott voltak - és persze még sok más összetételben is volt játék. Tibor+Évának illetve Hanga közelgő születésnapjának hála volt torta is, meg gyereknapi ajándékok. Aztán haza, itthon ebéd (a gyerekek részéről fél szívvel), aztán pancsi az erkélyen (amíg nagyon süt a nap, ez a legjobb, amit csinálhatnak), aztán fagyizás, ahová most először Borsi is jött, nagyon örült az egy gombós szederfagyijának, és némi kísérletezgetés/tanítgatás után egész jól sikerült végigennie. Utána Eszteréket hazavittük, és ettünk náluk bablevest, amiből (csodák csodája) egész sokat ettek még az enyéim. Aztán haza, Hanga nem túlzottan örült, hogy véget ért a hétvége, és haza kell jönni.
 

Nyári hétvége, sok nap. Szombaton majdnem elmentünk Esztergomba megint, nem annyira pancsizni, mint a szuper kiskutyás bedobósért, ami az előtérben van, és ami Hanga szerint a legjobb. Persze a lényeg nem Hanga újabb kiskutyához juttatása lett volna (persze az is), hanem Emese békén hagyása egy napig - aki viszont ebből nem kért, és mégiscsak akarta délben otthon altatni Borsit, így nem mentünk Esztergomba. Ehelyett otthon, az erkélyen volt pancsi, és ebédelni/vacsorázni is odaszoktunk, leterített polifómokon (Emese persze nem, de őt szépen békén hagytuk pihenni, mert azért mégiscsak akart). Vasárnap meg az Állatkertbe mentünk a Pastoraléra, vettem még két jegyet, hogy Borsi+én is mehessünk, a koncert is jó volt, az állatok még jobbak, de a legjobb az volt, hogy korán mentünk és szereztünk állatkerti szekeret, amire ráültek a gyerekek, és nekik innentől az állatok csupán kedves hátteret alkottak a szekerezéshez. A koncert után megtaláltuk Attit+TomkátLucát is, akik szintén rácsücsültek a szekérre, így már 4 gyerekkel közlekedtünk, nagyon mókás volt. Utána Attiékat átszállítottuk hozzánk, ebédeltek is, amíg Borsi aludt, Hanga+Tomka+Luca eljött velünk fagyizni, és közben megjött Tibor, úgyhogy ő is, aztán sarazás az udvaron és játék nálunk.

Vasárnap ovis sportnap volt, de előre közölték, hogy csak az ovis gyereket vigyük, (kis)tesót nem, hát ha ezt kérik, akkor legyen így: én mentem Hangával, közben Emese+Borsi Balázséknál állomásozott, és ismerkedett Balázs tesóival (Bori, Barni), és a nagymamával. Balázs Hanga ovistársa, és egyben férj-jelöltje is (a dolog kölcsönös), így én közben Balázzsal és apukájával+anyukájával ismerkedtem a mókás-bugyuta feladatok közben. Szuper család, úgyhogy részemről teljesen oké a házasság. A többiek is kedvesek voltak, igyekeztem mindenkit bátorítani, Hanga is jól viselte a dolgokat, kivéve amikor betekertek wc-papírral, mert akkor félt egy kicsit (mondta később). Aztán zene és kaja, meglepően egészséges dolgok. 

Szombat, sok nap, kis szél. Először úgy volt, hogy Eszter+Béla éjszakai tájfutást rendez, és megkapjuk Dorkát+Benedeket, de végül csak Béla ment, és így Dorkát+Benedeket+Esztert kaptuk meg, és Nagyit is. Reggel fél 9, kisbuszba be, elmentünk Tusiért aztán Eszterékért, és irány Visegrád. Megnéztük a palotát (élénk találgatások, hogy ki hol lakik majd, ha megvesszük, mondjuk Dorka rögtön közölte velem, hogy nem lehet megvenni, mert régi - szerintem műemléket csak úgy szabad megnézni gyerekekkel, ha elmeditálunk azon, hogy meg akarjuk venni, és odaköltözni, különben nagyon uncsi). Utána mese-játszótér, ami pont szemben van a palotával - szép és jó, de inkább nagyobbaknak, azért egyszer muszáj volt megnézni. Elég sokan voltak rajta, pedig ide is volt belépjegy. Utána gyerek-tájfutást szerveztünk a csemetéknek (csak kiratunk Tusival papírbójákat mesefigurákkal, zsírkrétával), nagyon szeretik, közben Borsi aludt Mesivel, Eszter meg lovakat nézett a 3 naggyal. Utána végigmentek a pályán, kaptak gyümölcsszeletet, és játszottunk a játszótéren.

Végül bobozás, ez kábé a tájfutásért volt a díj, mert már nem annyira szeretik a kis-buta-olcsó ajándékokat (legalábbis Hanga nem). Sajnos Bobó még nem bobozhat (pedig a neve miatt is muszáj lenne), bár láttam 3 év alatti gyerekeket bent. Mindegy, kicsit kirándultam Borsival, végül kilyukadtunk a pálya tetején, ahol állandóan összeütköztek a bobok, amíg az indulásra vártak, ez nagyon tetszett Borsinak, közben meg minden nagy ment 2-szer, Eszterrel, Nagyival, velem. Nagyon nagy sor volt, úgyhogy többet nem mentünk. Haza, itthon ebéd (jó későn). MIndenkinek nagyon ízlett, Benedek is nagyon dicsérte a csirkét (egy gyerek, az ennivalót, érti ezt valaki? De azért nagyon örültem neki. Meg Hanga is, mert a csirkét én főztem, jó puhára, a galuskát Hanga+én csináltuk, az uborkasalátát Emese+Bors, a paradicsomlevest meg Emese+én. Eléggé kooperációs főzés lett a dologból, mindezt előre, péntek este.)

Aztán a nap fénypontja: Eszterék itt alszanak. Mindenki fürdött: Hanga+Bors+Benedek már hazajövés után, Dorka+Bors pedig lefekvés előtt (na, ki fürdött kétszer?). Aztán a nagy ki-hol-alszik kérdés eldöntése. A vége az, hogy Hanga alszik a hintó-ágyon fent, Dorka lent, Benedek+Eszter a kinyitható ágyon a gyerekszobában (ahová is Benedek kérésére csináltam egy sátrat, vagy inkább valami sátor utánzatot). Emese+Bors hálószoba. Nagyi nagyszoba kanapé. Én meg vagy a földön a dolgozószobában, vagy bemegyek Emeséékhez, még nem tudom. Update: Hanga ágyba fekvés után 5 perccel mégsem akart egyedül aludni, és inkább lement Eszterékhez.
 

Vasárnap, eső, szél. Mára egy nagyszabású programot szerveztem, elmentünk Eszter+Béla+Dorka+Benedek és Nagyi társaságában Esztergomba az Aquaszigetre, Emesét itthon hagytuk szabadnapot tartani. Kaptam engedélyt tőle arra, hogy Borsi ne aludjon délben itthon, és hogy a két gyereket egyedül vízbe vigyem, mert Hanga a múltkor Móron úgy úszott, mint a hal (úszógimuval), szóval elég Borsi mellett a parton csücsülni, és játszogatni vele, és Hangára látótávolságból felügyelni. Borsi most sem akart bejönni a vízbe, talán még mindig azért, mert a Móri kismedencé úgy nyakon öntötte vízzel, legalábbis akkor a kicsibe bejött, most meg végig a parton üldögélt velem, a lábát vízbe lógatva, de ezt legalább élvezte. Egyszer azért megpróbáltam bevinni, fogtam erősen, de nagyon tiltakozott, úgyhogy vittem is ki gyorsan.

Vonattal mentünk, mert az milyen mókás, aztán kis séta, amit a nagyok nem olyan nagyon szerettek (Borsi babakocsiban csücsült), úgyhogy a legrövidebb úton mentünk, Hanga meg félúton felült a nyakamba, így az enyéimnek legalábbis sok baja nem szokott lenni a távolsággal, és nekem sem nehéz, meg elég gyorsak is tudunk lenni. Maga a vizipark elég szép és jó, kis medence, nagy medence, csúszda, a külső rész félig le volt zárva, de volt kétféle kiúszó, az is nagyon szuper volt, az egyiken kiúsztam, uszikáltam egy kicsit, és a másikon be (amikor kaptam egyedül egy kis szabadidőt). Dorka+Benedek lecsúsztak Béla ölében a kék csúszdán, nagyon bátrak voltak - és még élvezték is. Ebédeltünk is ott. Aztán haza, a vonaton a nagyok aludtak valamennyit, Borsi nem, mert ő meg a babakocsiban aludt egy kicsit - legalább itthon nem volt gond az altatással.

Ja, és egy retorikai kérdés: vajon mit élvezett a legjobban az egészben Borsi és Hanga? Borsi: leülni azzal a medencével szemben, ahol a csúszdások kipotyognak, és nézni ahogy kipotyognak (és persze "tá-dámm", ezt imádja mondani mindig). Az is mindegy volt, hogy ismerős potyog-e ki, vagy más. Jó tíz percig elnézte ezt többször is, és amikor mondtam, hogy meg kéne keresnem Hangát, megvan-e még, mondta, hogy jó, de ő marad (igaz, kicsit nehztelt rám, hogy elmegyek). Hanga: a pénztárnál lévő 200 forintos bedobóst, amiből kiskutya lett - azóta már terveket szőttünk arra, hogy visszamegyünk oda, semmi pancsi, csak bedobós (és "Eszteréket se vigyük, mert biztos akkor pancsizni szeretnének, nem bedobósozni" - mondtam, hogy majd elvisszük őket sétálni a párkányi hídon).
 

Szombat, napsütés, kis szél. Kora reggel mindenki felkelt, így a 8:30 már a 26-os buszon talált minket a Margit-sziget felé (Emesét otthon hagytuk pihenni és pocit növeszteni). Hanga biciklivel jött (imádja, Dechatlonos, Btwin), Borsi babakocsival, a le+fel szállásnál persze megint örülten segítettek. A sziget legelejéről indultunk, volt kacsa/teknős/haletetés automatából, nyafi a brigóhintóért (mert jobb, mint a sima bicikli, de tuti, hogy Borsi végig vezetni akarná), rózsa- és virágkertnézés, állatkertezés, szökőkútnézés kis piknikkel (volt Diótörő is, imádták), aztán über-giga játszóterezés. Ja és vettünk két ropit. Ebédünk nem volt, úgyhogy vettünk pizzát az Árpád-hídnál (a kedvencem, ha nem otthoni), Hanga lelkesen ette már az autóban is. Ebéd, Borsi-alvás és Hanga-mesefilmnézés után délután játszóterezni mentünk, kicsit elbénáztam, mert Hanga a futóbiciklit választotta, Borsi meg a rollert, és ez odafelé még csak-csak működött, de visszafelé nagyjából mindent és mindenkit én hozhattam, amiből sírás és buszozás lett, de azért hazajutottunk, és olyan nagyon nem gáz nem volt, a játszóterezés pedig amúgy is jól ment. A másik baj a boltoknál lévő bedobós ajándékozásból volt (megint), 100 ft-ért lehet kapni valamit véletlenszerűen, de ez a valami sokszor nem jó, és ezt Hanga eléggé zokon vette. Jó dolog ez, meg jó olcsó, de nehéz egy 5 évesnek elmagyarázni a játékszenvedélyt - azért én megpróbáltam.
 

2010. április 26-27-28. "Táltos-napok"
Kedd (május 26.) este Atti megjött Lucával és Tomival
Hosszú Tibor-mese "Kristófról és az indiánokról"
Aluszi az emeleten: bal-szobában To, jobboldaliban Lu.
Szerda reggel Gergő érkezett Hangával és rohant tovább munkába.
Közös reggeli s beszélgetés a leendő programról: Lu, Ha, To, Év, Ti
Reggeli építőjáték, utána gyerek-kívánságra Dzsungel-könyve
Buszra szállunk és irány a piac: virágok, palánták, gyümölcsök ..
Tibor felajánlotta, hogy mindenki vehet ezekből valamit,
de mind3 gyerek inkább meglepi golyósajándékot kívánt és kapott.
A békesség=boldogság kedvéért teljes csere-bere ..
Következő kívánság a piaci mozgó-pékségnél:
Tominak pizzás tekercs a vágya, lányoknak perec .. s így lett
Hami és sétálunk el a piactól a parkokon keresztül, közben majszi
és Tibor mindenkitől kap kostolót.. de-jó-szívűek-e-gyerekek :-)
Találkozunk egy új játszótérrel: ide vágynak;
kötélmászó, forgóhinta, miegymás ..
Aztán sétálunk tovább és beszélgetünk.
Fáradtság-szomjúság jelei (pedig volt nálunk eredetileg tele flaska ..)
Keresünk buszmegállót .. Egy megálló – de át kell szállni .. mindenki nekünk segít
No hazaértünk .. Tappancs alig bír magával az örömtől.
Késői ebédelés .. Évának hála gyümileves és finom brassói-szerűség ..
Némi pihi. Kocsi kiáll 3 gyereküléssel: ajánlat, hogy menjünk a (Naplás) tóhoz ..
Leszavazva. Ja kérem, itt (gyerek-)demokrácia van. Helyette irány a kert;
kérések: 2 hinta, kerékpár (amit anno Tomi kapott) és Tappancs-simogatás ..
Virágok csendesen és reménykedve szemlélik a történéseket ..
Kimennénk Éva elé busz-megállóba, de se-em-se-es, ő betoppan ..
Játék, cica érkezik hogy rész vegyen, közös vacsi, fürdés (Tomi nagyon ajánlgatja lányoknak is a jacuzzit, de ők nem kérnek ebből, úgyhogy To egyedül megy át e "keleti kényelembe" ..
Este osztozkodás: bal-szoba fiú-szoba, jobb-szoba lány-szoba .. Tomi szerint emancipáció van, mert ő Hangával szeretne még beszélgetni  .. Mese és aluszi ..
Csütörtök reggel Lu és Ha már virgoncak, To alig bír felkelni – hosszú volt az előző nap.
Közös reggeli, búcsú Évitől, közös program-megbeszélés. Kérések: előbb némi játék (lányok pl. fent babáznak), utána hadd nézhessenek még egy filmet és csak azután legyen az 525-tér ..
Játék után nincs "konszenzus" film kapcsán .. pedig minden Tibor-féle ENSZ-gyakorlat kipróbálva, így sajna 7 törpe után egerek macskát fognak .. de azzal az ígérettel, hogy utána vidáman megyünk focizni .. s megyünk Lu és Ha vonatozni, repülőzni, hintázni akar, így ezzel párhuzamosan To-Ti azaz Ti-To foci-VB .. 4-4-nél abbahagyjuk és kölcsönösen egy-egy cselt tanítunk egymásnak és lányokkal együtt megyünk az óvoda kerítéshez, ahol anyák napjára készülnek .. Ebéd ezúttal jobban jegy, Hanga imádja a gyümölcslevest gyümölcs nélkül. mindenki a sült csirkét (kivéve a csirkét), s Tomi a végén kér a derelyéből is (újra köszönet Évinek).
Virágszedés a kertben anyukáknak: persze mindenki mindenből ugyanolyat .. tulipán-dráma nehezen megoldva .. 3 csokor kész ..
No, pakolás .. mindenki a saját cuccát .. Báj-báj Tappancs. A hátsó ülésen nem könnyű a 3 gy-üléssel, de ifjúság nagyon kooperatív ..
Sugár-mozi parkoló: jegyeink fent várnak bennünket, s megtudjuk, hogy nem csak 4en leszünk a nyuszi-filmre (Hopp). Na mi legyen maradék idővel?
Szamos. Nagy öröm. Számora meglepő módon végül csak én kérek kis finom sütit (Szamos-szelet + Kapucs ..), a 3 lurkó 1-1 gombóc fagyira vágyik .. Sikerrel elfogy és nem kell utána lavor .. Fent mozi előtt persze újabb kihívás: najoooooo, legyen pattogjunk a kukoricáért és szívószálas italért (Ica-Tea mert ugye annak nincs semmi értelme, hogy Ájszti ..)
Előre volt hosszú alku: ki-ki-mellett ül  .. megoldva. Film remek, Tomi néha tompa-harsányan örül, Lu egy figyelés – egy szem kukorica felváltva (láthatóan remekül elvan így a magasítóján), Hanga végig nagyon-nagyon figyel s csak egyszer fogja be a fülét – talán a szeme helyett .. én meg mondom neki, hogy minden mindjárt jóra fordul .. Hja persze mi már láttuk Évával e filmet az én névnapomon .. Le a kalappal a gyerekek előtt: kb 100 perces film volt .. egyébként gyermekszemmelengető (pl Nyuszicsokigyár !) képekkel és aranyos figurákkal.
Kocsi és irány Porcelán, ahol Borsi-Mesi-Tusi fogad minket s majd Gergő is előkerül a munkahelyéről, aki majd később hazaviszi Lucát és Tomit.
Itt a vége fuss el véle ..
Lejegyezte Tibor, 2011. április 29-én.

Hanga+Tomka+Luca két napig Tibornál vendégeskedett, (nem biztos, de lehet, hogy) ez volt az első igazi nagypapás unoka-táboroztatás Hangával. Reggel vittem, este idejöttek mind, és én vittem haza Tomkát+Lucát kisbusszal, persze Hanga+Bors kíséretében. A végére azért eléggé kipurcantak, máskülönben minden nagyon jó és szép volt. Voltak moziban is. Közben Borsival sok mindent csináltam kettecskén, pl. együtt fürödtünk, és elmentünk költözni az ovi beiratkozáshoz.
 

Húsvét: nyaralás Tibor+Évával, Bogi+Zsolttal, Atti+Anna+Tomi+Lucával Móron a Hétkút hotelben Tibor+Éva meghívására, kellemes hely, a szokásos hotel+kaja+pancsi. Ami különbség volt, hogy Tibor+Éva befizetett mindenkit egy piknikre is Csókakőn, ahová terepjáróval mentünk (Emese pedig helyette kedvére odagyalogolhatott), úgyhogy az idő nagy részét nem a hotelben töltöttük, ami nekem nagyon tetszett. A pancsi jó volt, Hanga egyedül úszott úszógumival a medence teljes hosszában, a végén már egész bátran, úgy kellett neki egyfolytában labdát dobálni, hogy odaúszhasson érte. Bobót pedig csúnyán lefröcskölte a gyerekmedence vízköpője, így ő oda többet nem ment be, úgyhogy a nagymedence szélén csücsültem vele és a vizi játékokkal. Ami szerencse volt, mert így a két gyerkőc jobbára ugyanazt a medencét választotta, Emese pedig fel volt mentve a víz alól, lévén a 7. hónapban van, nagy gömbölyű pocakkal. Ja, és Bobó még szaladgálni imádott nagyon velem a kicsit lejtős bejárati részen.

A kisbusszal jöttünk-mentünk, nagyon szuper, teljesen lakásszerű, már vannak benne gyerekújságok, zsebkendő, és két takaró is, és a sor még folytatódni fog. Ma Hajnal+Ferkóhoz mentünk, Bobó itthon nem aludt, az autóban igen, úgyhogy kerülővel mentem, amint megálltunk persze felébredt, de mondtam neki, hogy aludjon még, és szépen visszaaludt. Közben meséltem Hangának, aztán én is alukáltem egy kicsit, Hanga meg újságot nézegetett, amiért nagyon meg lett dicsérve, aztán megint meséltem neki, és Bobó csak ezután ébredt fel. Emese pedig vagy 3 órával később jött át, addig lábat lógatott (és hasat növesztett).

Hanga sokat volt Attiékkal, Tomkával végtelen sokat el tudnak bohócködni, Hanga nagyon szereti Tomkát utánozni, Lucával is jól elvannak, ha Tomka mást csinál, és most Hajnaléknál olyan is volt, hogy Luca és Borsi voltak kettesben, csak ilyenkor még eléggé Borsira kell nézni, nehogy elszedjen valamit Lucától. Most egy hétig oviszünet, közben két napra megy Hanga+Tomi+Luca Tibor+Évához.

Leírok még egy vicces dolgot: Hangát már az előző mátrakeresztesi tájfutáson elkezdtem repülni tanítani, ami nagyon tetszett neki. A parkoló széle lejtős, és van rajta egy csatornafedél betonból, ami ugrósáncnak is kiváló. Ezen kell nekifutni, ugrani, aztán elkapom - persze igazándiból nincs is a levegőben, szóval ez nem valami akrobatamutatvány, csak móka. Meg persze közben lelkesen szoktam bátorítani, hogy csapkodjon a kezével. Most már mind a négy gyerek lelkesen jött repülni tanulni, alig lehetett abbahagyni. Benedekkel pedig egy új dolgot is kitaláltunk: amúgy is nehezen fér a bőrébe, és lelkesen gyömöszöl engem, amiből most az alakult ki, hogy tanítom őt űrrepülni (mert Nagyi hozott neki egy űrrepülős újságot). Szóval kezeket a fej fölé sátor alakban (az áramvonalasság miatt), és fel kell ugrani, és ha sikerült 36 ezer kilóméterre felugrani, akkor az már űrrepülés, és nem esik le. Persze lelkesen bíztattam Benedeket, hogy egész jól megy neki, és nagyon tetszett neki az egész.
 

Napos áprilisi hétvége, futó lehűlésekkel. A szombat az új kerékpárok jegyében telt, mindkét gyerek nagyon lelkes az új biciklije iránt (használtan, dechatlonos, csak ilyet szabad venni). Hanga vég nélkül tekeri, este könyörög, hogy elmehessen a boltig és vissza (velem, és persze Borsi is jön). Borsi pedig lelkesen ráül, és én elöl fogva tolom. Szóval szombaton így mentünk el a Városligetig (persze busszal, de végig a Stefánián), aztán etettünk kacsát, volt játszóterezés, aztán trolival haza. Hanga végig tekert, Borsi majdnem végig csücsült. A busz/trolibusz utasok pedig hanyatt-homlok rohantak segíteni, amikor megláttak engem két gyerkőccel + két biciklivel.

Vasárnap pedig felavattuk az új kisbuszt: bepakoltuk Eszter+Béla+Dorka+Benedeket, és irány a Mátra, tájfutás. Hiába a nagy jármű, sajnos Nagyi+Papa nem fértek be, úgyhogy jöhettek távolsági busszal, de nem akartak más megoldást választani. Felvertünk három darab félsátrat, majdnem végig sütött a nap, a gyerekek futóbicikliztek és rohangáltak a kis dombon, Eszter+Béla+én tájfutottunk, a gyerekeknek rendes pályája volt, 1.5-2.5 km, egy órát (!) voltak kint, de egész élvezték (!). Dorka ment Nagyival elöl, utánuk Hanga+Benedek Papával (aki végtelenül ügyesen elnavigálta őket, és mind a kettő lelkesen végig is ment), végül Emese+Borsi, és Borsi sem sokat cipeltette magát. Hoppá! Aztán némi pihenés, és Benedek kezdeményezésére egy kis kirándulás patak-, sziklamászó-, és szalamandra-nézéssel.
 

Tegnap elmentünk Hangával kettesben Sopronba, és vettünk egy Merceses Vito kisbuszt, amely elöl 2, hátul 3+3 személyes, és még ezen kívül is van hátul csomagtartója. Nagyon szép pirosas bordó. Persze sokat néztük előtte az internetet, pár ilyen és más autót is megnéztünk, a kollegéim is sokat segítettek, és végül ezt választottuk. 6 éves, és kevés km van benne, és ez megbízható (legalábbis én elhiszem az eddigi egyetlen tuladonosnak, aki amúgy nagy ásványszakértő, -gyújtő, -eladó, és -boltvezető, és további együttműködéseket tervezünk). Szóval ha már Sopron, és szabadság (mert hétvégén nem autóeladás van, hanem ásványkiállítás), akkor jöjjön Hanga is, mert nagyon volt hozzá kedve. Reggel korán keltem (úgy sem tudtam aludni, és nagyon nagy szél is volt kint), mindent összerakodtam, Hangát az ágyban öltöztettem, és kicipileltem a buszhoz (csak cipeltem volna, mert már inkább gyalog jár), vittem neki gyerekülést is, aztán vonat (szép, kellemes, IC, 1. osztály), Sopronban voltunk 2.5 óra alatt (közben még szunyókáltam is egy kicsit, Hanga olvasgatott, máskülönben eszegettünk, és mesét olvastam neki), ott is nagy szél volt, de amúgy 10 perc alatt odaértünk, autót megnéztük, megvettük, Hanga kapott egy cicát, aztán haza, Hanga közben alukált, és a munkatársaimnak is megmutattuk, nagy érdeklődés övezte. Jó nehéz megszokni hogy ekkora, az elejét nem is látom (a szélvédő és a motorháztató ferdesée miatt), menni nem nehéz vele, de a parkolás nem egyszerű. Ja, és hátul a 3+3 ülés vis-a-vis-ben van, vagyis egymás felé néznek, vagyis a 2. sor menetiránynak háttal van, így akartuk, és véletlenül ez az autó már így is volt szerelve, de persze bármikor oda és vissza szerelhető. Itthon Emese és Borsi is megnézte, tettünk egy próbakört, nekik is tetszett.

Szombat: az év első tájfutása Eszter+Béla+Dorka+Benedekkel és Nagyival, szép napsütés, kis szél (a végére nagy szél). Eszter+Béla+én futottunk, nagyon bozótos terepen, de azért jó volt. Emese nem, már nagy a haza hozzá, azt mondta, elég volt neki a hangulat és a beszélgetés a többiekkel. A gyerekek persze futottak (átlag 15-ször) a gyerekpályán, amit pont mellénk tettek ki, és persze voltak kölcsöngyerekek is, megint kicsit ovóbácsi is voltam. Aztán haza, gyerkőcök autóban aludtak, Emese meg itthon dőlt ki, én meg kis játszás után felvetettem Hanga+Borsnak, hogy jöjjenek be velem dolgozni, mert kivételesen volt egy 5 perces munkám a cégnél a hétvégén, amit eleinte altatás után akartam csinálni. Lelkesek voltak, sajnos a beígért játszótér a munkahelyem mellett éppen átépítés alatt állt, de ez nem szegte túlzottan kedvüket, bent mindent végigmutattam nekik, kaptak eperlevet a céges készletből, és szépen leültek mellém dolgozni. Aztán haza.

Vasárnap egész napos programot terveztem hármunknak (Emese itthon pihegett, aztán elment babaruha-börzére - azt mondja, már akkora a pocakra, mint mikor Hanga megszületett). Emese eleinte nem volt lelkes, hogy Hanga+Bors ma sem alszanak itthon délután, de reggel is annyira ki volt dőlve, hogy végül én nyertem :-)). Szóval irány az Eleven-park, ahová már régen vágytam, és tényleg szuper, mindent kipróbáltunk, kábé két órát voltunk ott, Borsi kedvence a zsetonos mozdony volt, Hangáé pedig a beülős ugráló. Utána mondták, hogy menjünk, kaptak még 100 forintos bedobós ajándékot (Borsi labda, Hanga jelmezes micimackó), aztán autóban alvás, ennek céljából megkerültülk fél Budapestet az M0-áson (biztosra akartam menni, muszáj volt), a vége felé maguktól felkeltek, és irány Hajnalék. Éppen Hajnal névnapja volt, de amúgy is akartunk már menni. Kaptunk finom ebédet (Hanga kérte, hogy zöldborsó leves legyen, ették is szépen), volt játék, és levittem őket az udvarra is a játszótérre, ide Hajnal is jött, aki fogócskázott és mászókázott is Hangával (85 évesen! bárcsak nekem is menne ez majd annak idején). Aztán volt sütizés, Bobót elvittem félóránként pisilni, nehogy bepisiljen (mostanában eléggé be szokott), és végül haza, most meg alszanak (azt hiszem).
 

Csütörtök: a családom kölcsönadott Tibornak és Évának, ahol bútort szereltem, egy este alatt ügyes szervezéssel sikerült elhozni a bútorlapokat a lapszabászatból, és mind a négy polcot összeszerelni. Mint a régi szép időkben, amikor még gyerekek előtt a barátaimnak szereltem bútorokat.

Péntek: nagy szervezés eredményeképpen megnéztüK a Dzsungel könyve musicalt a Pesti Színházban, összesen 7 felnőtt és 4 gyerek, mindenki nagyon élvezte. Nagy butaság, hogy az előadást nem ajánlják 10 év (!) alattiaknak, Hanga (aki 4.5) éves, nagyon élvezte, igaz, előre felkészítettem arra, hogy Balu meghal, mi több, a színpadra sem jön ki a végén (ez teljesen elfogadható volt Hangának, és kicsit tetszett is neki, hogy ezt tudta, és tényleg nem jött ki). Az előadás nagyon jó, az összes előzetes elképzelésemre pozitívan rácáfolt. Mindenkinek ajándlom.

Szombat: esős idő, Emese el terheléses vércukormérésre, úgyhogy mi itthon játszogattunk, volt hintó-ágy alatti vonatkocsizás, meg párnatöltés habszivacs-miszkikkel (ez utóbbi elég durva dolog, de sikerült megszabadulni a morzsáktól). A végére kicsit begárgyultunk, ígyhát elmentünk trolibuszozni, odáig meg séta, a séta jelenlegi felállása az, hogy Borsi a babakocsiban (nagyon szereti), Hanga rolleren, szintén nagyon lelkesen, amikor megunja, akkor roller-szétszed, babakocsi-aljába-betesz, és Hanga vagy gyalogol, vagy a nyakamba csüccs. Nagyon jól és boldogan tudunk így haladni. VOlt troli, aztán metró, aztán összeszedtük Mesit az Örsön, és haza.
 

Március 15, szép napsütés, így elmentünk Eszter+Béla+Dorka+Benedekkel és Nagyival Pilisborosjenőre játszóterezni, a kirándulás ezúttal elmaradt. Cserébe sok kaját vittünk, és a gyerekek is nagyon jól érezték magukat. Kivételesen egy csomót csücsültem és beszélgettem, de utána azért rohangáltam is velük. Utána haza Emese szülinapot ünnepelni, csatlakozott még Papa és Hajnal+Ferkó is. Voltak torták, a gyerekek csinálták rá s.k. marcipán-figurát (ez nagyon tetszett nekik, és nem is ették meg közben), emellett kipróbáltuk a hintó-ágy alatti 4 guruló fiókot, amelyek összekapcsolhatóak, és vonattá szervezhetőek - mindegyik kocsiban egy gyerek csücsült, nagyon tetszett nekik.

Emellett Pósa Lajos Széchényi-díjat kapott, amelyhez sok szeretettel gratulálok neki. Azt hiszem én is adományozok neki egy FaragóGergely-díjat, amely egyelőre talán kevésbé jelentős, mint a Széchényi-díj, de ez még változhat.
 

Emese nem ír a blogba, de most a hűtőn lévő családi naptárra felírta, hogy miket mond már Borsi: gitár, virág, bimbó, én, Aja (anyu), A_u (apu), Hangang (Hanga), rizs, kék, cipő, kakaó, mamm (evés), mak-mak (nyuszi), vau, hu-hu (majom, bagoly), maiu (cica), brum-brum (medve), nyam-nyam (ezt Hanga tanította neki), bim-bam (torony, harang), tik-tak (óra).

Hanga ágya készen:

Mondtam már, hogy negyedévente fogok beszámolókat írni a mindennapokról? Ezt sokáig a születésnapokon tettem meg, de az esetleges, és kezdenek összevissza lenni. A negyedév a március-június-szeptember-december elejét jelenti, be is írtam a naptáramba, csak most kicsit sűrű az élet, a munkahelyen is dolgozni kell, és itthon is kezdünk egyre többen lenni, Emese egyre kevesebb dolgot tud csinálni a nagy pocakja miatt (de azért Bobót csak felkapkodja, hiába mondom neki, hogy majd én).

Amúgy Hanga és Borsi teljesen jól elvannak velem, nem is túlzottan izgatják magukat, ha Emese lelép - és szoktam is sokszor küldeni erre-arra relaxálni, igaz, a nagy poci miatt egyre kevésbé lelkes, inkább csak itthon mamamizik, itthon viszont Bobó meg szokta találni, és szeret számítógépezés közben az ölébe ülni. Azért az én gépemet is sokszor használják, már elég önállóan, mindkét gyerek be tudja kapcsolni (a monitort is, külön), sőt, Borsi szereti ki is kapcsolni, ha már nem használja, ezt azért letiltottam. Hanga egyedül el tudja indítani a Diótörőt (fő kedvenc, állandóan erre táncolnak), és a pingvines rajzoló programját (TuxPaint), amit csak úgy letöltöttem neki.

Hanga emellett babázik, Bobó autózik, szoktak mindketten rajzolni az én asztalomon, jobban mondva a hármunk közös asztalán, ahol van nekik papír és sokféle toll. Bobó szereti még kicipelni középre a nagy gitárt, amin prüntyög, végre Emese megengedte, hogy elöl legyen a gitár, és már Bobó is finomabban pengeti. Szeretnek még motorozni, triciklizni, és babakocsit tologatni. Bors kedvenc színe a sötétkék, Hangáé a világos-sárga.

Hanga nem szeret elmenni itthonról, mert itthon a legjobb játszani, kivétel a Vasúttörténeti park, a Közlekedési Múzeum, a Vidámpark, vagy bármilyen játszóház, (az Állatkert nem annyira, csak a játszóház mellette), illetve az udvar, ha Timi is lent van. Minden más helyre (sima séta, játszótérrel), úgy kell elcsábítani. Bobóval könnyebb, ő szívesen jön, bárhová megyek, úgy kell visszafogni, hogy kabát nélkül ne szaladjon rögtön ki (az ajtót már ki tudja nyitni). Persze tudja, hogy én sokszor viszem babakocsival, amiért megőrülnek mindketten (kár, hogy nem fér el sehol egy tesó babakocsi, pedig annak mindennél jobban örülnének). Hétvégén, ha nincs más dolgunk, akkor a vasútmenti játszótérre szoktunk elmenni (mondjuk Borsi babakocsiban, Hanga rollerrel, vagy a nyakamban), vagy csak felülünk buszokra-villamosokra és megyünk, ezt is szeretik. Emesét igyekszem itthon hagyni relaxálni, de sokszor inkább velünk akar lenni.

Reggel felkelünk Hangával (néha ő előbb, néha én), játszunk, mesét olvasok neki, vagy teregetek, aztán vagy felkelnek Borsiék, amire elindulunk az oviba (kicsivel 8 előtt), vagy nem. Az oviba a nyakamban viszem, ez neki is tetszik, és így a leggyorsabb, csak sajnos sokszor szúr a lába a nyakba üléstől. Borsi meg sokat sír, hogy nem jöhet oviba, néha viszem őt is, a múltkor be is vittem, és nagyon jól érezte magát, csak nem akarok ezzel visszaélni. Aztán én megyek dolgozni, az ovi mellett van egy prios-buszmegálló, szóval elég gyors a dolog. Munka után haza, addigra többnyire Emese+Bors, néha Nagyi elhozták Hangát az oviból (kb fél 4-kor). Nagyi akkor szokott érte menni, ha viszi utána balettra (hétfő, ZegZug), vagy zeneovira (=ringató-ovi, csütörtök, Stefánia palota). Ha hazajöttem, igyekszem én lenni a gyerekekkel, Emese el is szokott vonulni számítógépezni. Játszunk mindenfélét, de sokszor magukban is elvannak, akkor meg pakolok.

Este 7-kor vacsi (nagyjából), ez mókás rész, mert az vált be, hogy felülnek az ebédlő asztalra, ami előtt ott a konyhapult (amerikai konyháról lévén szó), és én mintegy látványkonyhai séf adom-vajazom-vágom-sütöm-priitom, amit csak kérnek. Így nem kell előre megcsinálni a vacsit, ami gyerekek-nélküli idő lenne, és úgysem tudnám, hogy mit kérnek éppen. A fő kedvemc a vajas-fokhagymás pirítós, és a virsli (Bobónak rendes, Hangának fehér-virsli az Aldiból), meg a gyalult retek kis sóval. Igyekszem mondogatni nekik, hogy egyenek eleget, hogy reggelig ne legyenek éhesek, ezt Hanga eléggé be is tartja, Bobó nem annyira, néha fürdés után is jön még kicsit enni. Vacsi után még játék, ha van idő, utána fürcsi, Bobó elég lelkesen rögtön szalad fürdeni, Hangát kicsit trükkösebben kell bíztatni, de idáig olyan nagy ellenállás még nem volt soha. A szabály az, hogy ha valaki nagyon nem akar, akkor egy fürdést kihagyhat, de ez ritkán fordul elő. Végső soron a fürdőhab, vagy a fürdősó mindig olyasmi, amiért hajlandóak fürdeni. Fürdés közben játszom velük, egy csomó mókás dolgot szoktunk csinálni, leginkább leveseket főznek vagy kádat sikálnak, vagy csak otthagyom őket, és még mindig pakolok (mert én vagyok a legpakolósabb, de egyelőre igyekszem erre senkit sem kényszeríteni, ha megunom, Emesétől már szabad kezet kaptam Hanga pirospontozására).

Aztán lemosom őket szappannal, után kádból kijövés, de ha akarnak, maradhatnak tovább, de előbb-utóbb rá lehet őket venni a kijövésra, törölközés (Hangáé Csipkerózsikás, Bobóé Thomasos), aztán köpenybe bújas, és fogmosás, Hanga elég jól mos fogat, Borsinak nem túlzottan megy még a sikálás, és a minden fog megmosása. Aztán Borsi megy Emeséhez öltözni, Hanga meg hozzám, külön mese, külön altatás. (Mert egyelőre nagyon eltérő meséket szeretnek). Néha belopom magam Bobóhoz öltöztetni, és mesét olvasni neki, de én nagyon gyorsan elalszom a meséktől, ami Hangánál jól működik, mert szeret velem aludni, Bobónál meg nem, mert ő még nem.

Hétvégére igyekszem péntek este főzni, de ezt egyre okosabban kell csinálni, mert Emese is, Hanga is eléggé válogatós (meg én is, de ha őn főzök, úgyis csak olyat főzök, amit én szeretek), és már többször főztem olyat, amit nem túlzottan ettek meg (de mondjuk legalább éhen sem haltak volna, ha nem lett volna más). Borsi általában alszik délben, Hanga az oviban talán igen, itthon meg nem, én ezt megengedem neki, helyette mesét néz, mert amúgy is szerintem nagyon kevés mesét nézett, úgyhogy hadd nézzen néha legálisan filmet. Leginkább rövid meséket szokott választani: Thomast, Vizipókot, Mazsola és Tádét, ezekből megnéz 5-6-ot, aztán lebeszélem a sokkal többről. Különben meg csinálunk mindenfélét, most elég szabad az élet, mert "nagyok" gyerekeink, egészen nyárig. Hanga lelkes, hogy kistesója lesz, Borsi csak kicsit érti, és csak kicsit lelkes. Na majd meglátjuk.
 

Ha minden jól megy, Emese fog szerepelni a tv-ben az otthon szüléssel kapcsolatban, legalábbis adott előre megszervezett interjút erről az xxx utcában. Én sem szeretnék lemaradni, úgyhogy összefoglalnám, hogy nálunk mi a helyzet a kötődő neveléssel kapcsolatban:

- Hordozás: amíg igényli a gyerek, hordozzuk, aztán használunk babakocsit is. Jelenleg Bobó is, Hanga is imád babakocsizni, de azt is szeretik, ha Emese kendőben viszi Borsot a hátán, én meg csúk úgy fel szoktam kapni, és vinni a karomon, ilyenkor nagyon jól lehet vele beszélgetni. Hangát pedig a nyakamba szoktam tenni, oviba mindig így megyünk, és ilyenkor én vagyok a buta pacija, amit nagyon szeret, én meg igyekszem kedves és buta lenni, a múltkor például megszámoltam a lábaimat, és 7 jött ki, aztán egy mesekönyvben találtam is 7 lábú pacit, így Hanga buta pacija nagyon büszke volt magára.

- Együtt-alvás: jelenleg Bobó Emesével alszik egy franciaágyon, Hanga pedig velem egy másik szobában egy másik franciaágyon. Négyen együtt még nem aludtunk, akkora ágyunk nincs, és 2+2-ben aludni nyugisabb is, mert Bobó nem mindig szokott végig aludni.

- Otthon szülés: inkább csak Emese szokott itthon szülni, én nem annyira :-), de igazság szerint talán nem is vállalnám be, ha én volnék a lány, lehet, hogy nekem jobb kórházi élményeim vannak. Mindenesetre amíg ő szül, hagyom, hogy ő döntsön, elárulta, hogy Bobónál erősen félt, hogy végül csak bezavarom a kórházba, mintha én olyan bezavarós illető lennék amúgy?!

- Igény szerinti szoptatás: alapvetően Bobó és Hanga is akkor és annyit szopizhat, amennyit csak akarnak, Hanga már abbahagyta, néha még eszébe jut nosztalgiázni, de Emese azt mondja, hogy már nem túlzottan megy neki, mert elfelejtette. Bobó viszont lelkes, jó sokszor akar cicizni, amit Emese általában hagy is, legalábbis amíg Bobó nem kezdi csípkedni a cicijét. Mondjuk morogni azért szokott, hogy inkább vacsorázni kellene, amiért is igyekszem Bobónak megtanítani, hogy "igény-szerinti szopizás" (de még nem tudja mondani).

- Nincs büntetés: ha jót csinálnak, örülünk neki, ha rosszat, akkor annak meg nem, és igyekszünk elérni, hogy rájöjjenek, hogy inkább jókat érdemes csinálni az életben. A legkevésbé elnézőek a gyerekek egymás közti konfliktusaiban vagyunk, most leginkább Hangát kell védeni Bobótól, mert Bobó szeret mindent elvenni, és egyedül birtokolni, de ezt is igyekszünk lehetőleg kedvesen megoldani, hogy Bobó is feloldódjon ebből, és Hanga se veszítse el a reményt, hogy van igazság a földön, és hogy nem lehet bármit elvenni tőle csak úgy. A másik, amit elég komolyan veszünk, az a napi menetrend, vacsi kábé este 7-kor, fürdés kábé 8-kor, eddig még mindig sikeresen rávettem őket arra, hogy azt csinálják, amit kell (végül is enni is, fürdeni is szeretnek, a dolog csak a jól irányzott motíváláson múlik).
 

Nagy beszélgetés bontakozott ki Waldorf ügyben Andi, Kefír és Anna részvételével. Hangának is elmagyaráztam az egész dolgot, azzal kezdve, hogy többféle iskola van, nem lehet tudni, hogy melyik a jó, és hogy kinek melyik jó, mindenki mást gondol, hogy Ivett ellene van a Waldorfnak, és hogy miért, és hogy mi a jó benne, és a többi. Hanga azt mondta, hogy ő nagyon szeretne okos lenni, hogy olvashasson (!) a gyerekeinek, mondtam, hogy ez kisebb részben az öröklődésen múlik, meg az iskolán, nagyobb részt azon, hogy akar-e majd tanulni, és hogy szorgalmas lesz-e. Mondta, hogy igen, és hogy inkább csak 1-szer járná a nagycsoportot (mivel június 5-ei, ez egy egyelőre nyitott kérdés). Ma reggel azonban, amikor azt ecseteltem, hogy az oviból lehet késni néha, de az iskolából nem, akkor kijelentette, hogy inkább maradna két évig a nagycsoportban, amiről azért próbáltam lebeszélni.

A nagy kedvenc nálunk most Alona Frankel Bilikönyve, amely Samu pisiléséről és kakilásáról szól, Hanga pár napja még esti mesének ezt olvastatta el magának 3-szor (és erősen kellett ráhatnom, hogy csak ennyiszer). Bobó is odáig van érte, éppen most játszottuk el, hogy integettünk a kakijának és a pisijének, amikor a biliből a wc-be öntöttem, pont ahogyan a könyvben. Túl azon, hogy én simán társalgok efféle témákról akár evés közben is, a tervem az, hogy így reagálva eőbb leállnak ezekkel a dolgokkal, mintha felhúznám magamat rajtuk, amúgy meg elég mindegy, a könyv tényleg aranyos.

Azt meg már régóta el akartam mesélni, hogy több hónapja birtokba vették a lurkók az íróasztalomat a számítógépemmel együtt. Nálam mindig rend van, szóval bőven nyílik tér rajzolgatni, firkálni, illetve (főleg Hangának) a számítógépen rajzolgatni, pötyögni, de tegnap Bobó is simán bekapcsolta a gépemet, és még szerencse, hogy már beállítottam, hogy ki ne lehessen kapcsolni. Hangának (és így Borsinak is) a kedvence a TuxPaint, amit véletlenül találtam nekik. A rajzoláshoz meg csináltam nekik elérhető helyzetben papírfiókot sok üres lappal. Viszont nem feltétlenül rajzoltak mindig csak a papírra, és én úgy nőttem fel, hogy a asztalunkra nagyon kell vigyázni, úgyhogy jól rájuk is szóltam emiatt. Kb 1 napig, amikor is rájöttem, hogy milyen kiválóan be lehet borítani az egész asztalt átlátszó öntapadós fóliával, és innentől nem kell vigyázni rá, mert ezt bármikor (és olcsón) ki lehet cserélni. Az esetet majd fel kívánom dolgozni "Az átvett hagyományok és az új ötletek együttes megjelenése a kisgyerekkori nevelésben" című tanulmányomban.

Gondolkodunk a Waldorf iskolán: sok mindent elolvastam, sok mindenkit megkérdeztem, sok minden tetszik benne, és van, ami nem. Nehéz dolog tisztán látni egy ilyen kérdésben, de legalább időben elkezdtem gondolkodni erről. Vekerdy a kedvencem, akinek ugye szimpatikusak a Waldorfok, másrészt kétségek merültek fel több irányból is, hogy mennyire tudnak továbbtanulni a Waldorfban végzettek (feltéve, ha ezt fontosnak gondoljuk, de mi ezt konkrétan fontosnak gondoljuk, tehát hogy kedvesen és önmagát megvalósítva, minél kevésbé poroszosan, de jusson el a felsőoktatásba). Részeredmények később, végleges eredmények a gyerekeink életének vége felé történő önéletértékeléskor. Azt még elmesélem, hogy Ivett teljesen kiakadt és nem kapott levegőt, hogy ez egyáltalán eszünkbe jutott Hangával kapcsolatban, ami ugyan megnehezítette az információk kiszedését belőle, de nagyon aranyos volt, hogy ennyire a szívén viseli Hangát. Már el is kérte maguknak, ha mi esetleg meguntuk volna, vagy el akarnánk adni.